Vannak azon ritka esetek, amikor öröm a bölcsi – ovikezdés. Mert a gyermekünk alapból nyitott, érdeklődő személyiségű, vagy mert anyukának nem kell 8 órába visszamennie dolgozni, így akár csak fél napra is be tudja adni gyermekét.
Az élet viszont gyakran nem ilyen idilli, az esetek jelentős részében szorongást vált ki a bölcsőde / óvoda kezdés, már előre aggódnak a családok. Van, hogy gyermekünk zárkózott, visszahúzódó személyiségű, aki még nem is volt huzamosabb ideig távol anyától. Lehet cicifüggő is, és tartunk tőle, hogy fog boldogulni, ha nem áll rendelkezésre anya. Olyan is előfordul, hogy szívünk szerint mi még csemeténkkel maradnánk, de valamiért vissza kell mennünk dolgozni, így igazából mi, édesanyák vagyunk azok, akik nem állnak készen az elválásra.
Ha ilyen-olyan okból tartunk a bölcsődei vagy óvodai beszoktatástól, mit tudunk tenni azért, hogy megkönnyítsük gyermekünk és a saját helyzetünket?
Először is, fogadjuk el a saját döntésünket! Ne kérdőjelezzük meg, hogy vajon „biztos jó-e most kezdeni a bölcsit, nem kéne még itthon maradnom vele?” Ha érzi gyermekünk rajtunk a bizonytalanságot, ő is átveszi azt és szorongani fog. Ha valami miatt a bölcsőde mellett döntöttünk, akkor próbáljuk meg kihozni abból a legjobbat!
Vegyük fel a kapcsolatot a bölcsődével/ óvodával mihamarabb. Ha a szülői értekezlet csak közvetlenül a kezdés előtt van, akkor akár oda is telefonálhatunk és kedvesen érdeklődhetünk úgy. Érdeklődjünk előre a csoport napirendjéről, szokásairól és alakítsuk át gyermekünk napjait, hogy ahhoz nagyon hasonló legyen. Így nem éri őt akkora változás, mert szinte ugyan az lesz a napi rutinja, csak máshol.
Beszélgessünk vele sokat a bölcsődéről/óvodáról! Kikkel fog találkozni, mi fog ott történni, mikor megyünk érte, utána mit fogunk csinálni. Vannak kiváló mesekönyvek, lapozók a témában, érdemes beszerezni hozzá egyet!
Kérdezzük meg, hogy van-e a gyermekünknek bármilyen félelme! A gyerekek sokszor irracionális dolgoktól félnek. Például, ha két lépéssel előtte mész az utcán, megijed, hogy otthagyod őt örökre. Kérdezzünk rá, tart-e valamitől és biztosítsuk a megértésünkről! A félelem elűzésére meg kitalálhatunk mindenféle praktikát, rituálét (pl. védelmező varázs spray, álomfogó, gondelűző, csodabarát, stb.)
Legyen valamijen nyugtató tárgya, „nyunyókája”! Cumi, rongyi, pelus, anya pólója, plüssfigura… Mindegy mi az, de ez az „átmeneti tárgy” (ahogy a szakirodalomban nevezik) nagy segítséget tud nyújtani a gyermeknek az új környezetben a megnyugváshoz. Semmiképp ne akarjuk elvenni tőle, illetve az intézményeknél is kérdezzünk rá, hogy hogy viszonyulnak ezekhez. (Többségében teljesen pozitívan). Fontos, hogy általában nem engedik a kemény / zsinóros / zenélő/ zörgő játékokat vigasztárgynak biztonsági okokból, illetve, hogy a társaikat ne zavarják vele. Ha esetleg tiltott dolog gyermekünk átmeneti tárgya, vagy eddig nem volt neki, akkor még a bölcsi-/ovikezdés előtt összebarátkoztathatjuk egy plüssfigurával, ami készülhet anya ruhájából. Beszéljük meg gyermekünkkel, hogy ő fog minket helyettesíteni és vigyázni rá, amíg mi nem vagyunk vele.
Végezetül pedig: várjuk együtt pozitívan a kezdést! A pozitív, nyitott hozzáállás mindenkinek nagy segítség. Legyünk mindig nyitottak a gondozónők és óvónők tanácsaira, hiszen mindenki azt szeretné, hogy a gyermekek jól érezzék magukat! 😊
Comments