Egy-egy rokonunk, barátunk, házikedvencünk elveszítése mérhetetlen fájdalommal jár. Régebben a születés és a halál fogalma sokkal közelebb állt az emberekhez, hiszen ezek nagy része otthon, családi környezetben valósultak meg, így már egészen kisgyermek kortól a születés és az elmúlás a hétköznapi gondolatvilág részévé vált. Az elmúlt időkben azonban mindkét nagy életesemény átalakult, áthelyeződött a kórházakba, egészségügyi intézményekbe. Ez által sokkal idegenebbé váltak és tabusítva lettek az eseményekkel járó érzések és azoknak a feldolgozása.
A gyásznak öt szakaszát ismerjük, ezek pedig a:
1. tagadás,
2. düh/harag
3. alkudozás
4. bánat/lehangoltság
5. elfogadás.
Hiába küzdenénk ezek bármelyike ellen, a testünknek és lelkünknek át kell esnie az összes lépésen, hogy végül fel tudja dolgozni szerettünk elvesztését. Azonban, ha valaki túl sokáig benne ragad valamelyik fázisban, akkor mindenképp érdemes szakember (pszichológus, családterapeuta, mentálhigiéniás szakember, gyászfeldolgozó csoport stb.) segítségét kérni, mert a nem feldolgozott gyász depresszióhoz vezethet.
Hogy kinek melyik lépésben mi segít a gyászfeldolgozásban? Ez egyénenként változó. De az elmondható, hogy a legnagyobb segítséget az jelenti, ha szeretteink segítenek elhordozni a veszteség fájdalmát. Meghallgatnak, támogatnak, esetleg átvállalnak tőlünk feladatokat. Ezen kívül segíthetnek az emléktárgyak, különböző rituálék kialakítása. Írhatunk levelet, naplót az elvesztett szerettünknek, elnevezhetjük a meg nem született kisbabánkat, vagy emlékhelyet, emléktárgyat készíthetünk az elhunyt családtagunknak vagy akár kisállatunknak. Ezek mind-mind segítenek a gyászfeldolgozás lépésein végigmenni, megélni az érzéseinket.
Saját szeretett Labrador kutyusunk hirtelen elvesztése után nekem több hónap kellett, hogy az elfogadás szakaszában készítsek a takarójából egy plüssfigurát. Ennek segítségével már nem csak mély fájdalmat éreztem amikor rágondoltam, hanem előjöttek a szép emlékek is.
Volt olyan megrendelőm, aki azonnal szeretett volna valami kézzelfoghatót szeretett kutyusa után a kezében tartani, így neki nem csak emlékkutyust készítettem, hanem a kutyusa ruhájából egy képkeretet is.
Készítettem már emlék macit is egy párnak, akik már nagyon várták kisfiúk megérkezését, azonban ez a boldogság nem adatott meg nekik. A babának vásárolt ruhákból készült el a plüss, ami kézzel fogható emléket állított nekik.
Amikor idősebb szülő, nagyszülő hal meg, attól még az ő elmúlásuknak feldolgozása sem könnyebb semmivel. Ilyenkor is szép emléket állíthatunk nekik az ikonikus ruháikból készült emlékplüssel.
Comments